Olyan a levegőterhelést okozó forrást, amelynél a légszennyező anyag kibocsátási jellemzői méréssel vagy műszaki számítással egyértelműen meghatározhatók. (306/2010 (XII. 23.) Korm. rendelet)
Példa: gyárkémény, hőerőmű
Olyan levegőterhelést okozó tevékenységet vagy kibocsátó felületet, amelynél a légszennyező anyag kibocsátási jellemzői méréssel vagy műszaki számítással egyértelműen nem határozhatók meg. (306/2010 (XII. 23.) Korm. rendelet)
Példa: hulladéklerakó, bányászati terület
Nyomvonalas közlekedési létesítményt (közút, vasút) vagy annak vizsgált szakaszát, amelynél az elhaladó járművek jellemzői határozzák meg az egységnyi szakaszból származó légszennyező anyag kibocsátott mennyiségét. (306/2010 (XII. 23.) Korm. rendelet)
Olyan földrajzi pontot, amelyben meghatározzuk a szennyező anyag koncentráció vagy ülepedés mértékét.
Helyhez kötött pontforrás hatásterülete a 306/2010 (XII. 23.) Korm. rendelet alapján: a vizsgált pontforrás körül lehatárolható azon legnagyobb terület, ahol a pontforrás által maximális kapacitáskihasználás mellett kibocsátott légszennyező anyag terjedése következtében a vonatkoztatási időtartamra számított, a légszennyező pontforrás környezetében fellépő leggyakoribb meteorológiai viszonyok mellett, a füstfáklya tengelye alatt várható talajközeli levegőterheltség-változás
Helyhez kötött diffúz forrás hatásterülete a 306/2010 (XII.23.) Korm. rendelet alapján: a vizsgált diffúz forrás körül lehatárolható azon legnagyobb terület, ahol a diffúz forrás által maximális kapacitáskihasználás, ennek hiányában jellemző üzemállapot mellett kibocsátott - műszaki becsléssel meghatározható - légszennyező anyag terjedése következtében a légszennyező diffúz forrás környezetében a talajközeli és magaslégköri meteorológiai jellemzők mellett, a füstfáklya tengelye alatt a vonatkoztatási időtartamra számított várható talajközeli levegőterheltség-változás
A vizsgált légszennyező forrás működése nélkül a környezetében kialakult, jogszabályban meghatározott időtartamra vonatkoztatott átlagos levegőterheltségi szint, amelyhez a vizsgált légszennyező forrás kibocsátásának hatása hozzáadódik. (306/2010 (XII. 23.) Korm. rendelet)
A légszennyezettségi határérték és az alap levegőterheltség különbsége. (306/2010 (XII. 23.) Korm. rendelet)
Szaghatással járó légszennyező anyagot vagy anyagok keverékét, amely összetevőivel egyértelműen nem jellemezhető, az adott környezetben környezetidegen, és az érintett terület rendeltetésszerű használatát zavarja. (306/2010 (XII. 23.) Korm. rendelet)
A szaganyagok a levegőben diffúzió és a légmozgások útján terjednek. A folyamatban meghatározó szerepe van a széliránynak és a sebességének. Nagyobb szélsebesség esetén ugyan nagyobb a hígulás, de a szagok nagyobb távolságba is eljutnak. A terjedés sík, akadálymentes terepen, lényegében a földfelszínével párhuzamos, turbulenciák fellépésekor azonban vertikális irányú mozgással is kiegészül. Az örvények általában kedveznek a szagok diszperziójának, de a nagy kiterjedésű turbulens áramok hajlamosak a szagokkal terhelt légtömeget a földfelszín közelébe koncentrálni.
A szaganyagok által kiváltott hatások összehasonlíthatósága érdekében általánosan elfogadott mértékegység. 1 SZE azt a hígítást jelenti 1 m³ standard állapotú gázban, amely mellett az észlelők 50 %-a a szagot még éppen érzékeli, 50 %-a pedig már nem. A szagegység a különböző szagküszöbű gázok szagosságának összehasonlítását teszi lehetővé és az egyéni érzékenységből eredő differenciákat is statisztikai alapra helyezi. (306/2010 (XII. 23.) Korm. rendelet)
1 m³ standard állapotú szaganyagot tartalmazó gázban a szagegységek száma; mértékegysége a szagegység/köbméter (SZE/m3). (306/2010 (XII. 23.) Korm. rendelet)
A szagok erősségének megítélésére szolgál. A szaganyag koncentrációjának logaritmusa egyenesen arányos a szagintenzitással.
A szagküszöb a szagos anyagoknak az a legkisebb koncentrációja, amely szaghatás keltésére elegendő ingert vált ki az érzékelő receptorban. Nemcsak az anyagi tulajdonságoktól, hanem a befogadó egyéni érzékenységétől is függ, tehát ingadozásokat mutat. Többnyire ezért az adott célra kiképzett észlelők által jelzett koncentrációk középértékeit adják meg, esetenként jelezve a szélső értékeket.
Azt jelenti, hogy a szagok elviselhetősége mennyire függ össze az észlelhetőség gyakoriságával. Mérőszáma a szagóra, amely egy év időtartamban %-ban adja meg az észlelhetőség időtartamát. A szagáram a szaganyagok koncentrációjának (SZE/m³) és áramlási sebességének (m³/h) szorzata.